Valahol ott hagytam abba az előző bejegyzést, hogy a tervezett esti koncert helyett elaludtunk. Érdekes élmény volt az éjszaka a sátorban. Mivel túl sokszor nem járunk sátorozni, így elég sok új, érdekes élményt szereztem.
A szúnyogok nagy szabaduló művészek.
A sátor nem szigeteli az illatokat, és ha a melletted levő sátornál még 23.00 kor is grilleznek, legyél jóllakott.
A friss levegő a sátoron kívül marad.
Érdekes volt… De amúgy szórakoztatóan éltem meg. A fekvőfelület nagyon kényelmes volt, szinte ágy minőségű, mert egy praktikus felfújható matracot vásároltunk anno a sátorral együtt, így semmi okom nem lehetett panaszra.
Az új környezet hatására viszont reggel elég korán felébredtem. Elég jól kipihentem magam, és volt időm kicsit rendhagyó idősávban körülnézni a kempingben.
5.30 körül lehetett amikor felkeltem. Már majdnem teljesen világos volt. Kicsit még nézelődtem a sátorban ücsörögve, majd elindultam felfedező útra. A reggeli frissítő tusolás – ami ebben a korai órában bárhol levezényelhető kellemesen simogató csendben – után bejártam a kempinget.
Úgy tűnt, hogy a lipóti kempingben nagy többségében CZ országjelzéssel ellátott autók vannak, sokkal kevesebb a H, és SK jelzésű autó. A kempingben amúgy a családosok voltak legnagyobb számban. Nem tudom, hogy ez általános-e, vagy a fesztivál miatt volt, de biztosan a fürdő is nagy vonzerővel bír.
A kempingben a szabad ki-be járást a karórás-mágneses beléptető segíti. Így a fürdő területét leszámítva mindenhol zavartalanul tudtam közlekedni. Kellemes hely a kemping. Fás, nagy zöld területtel övezett, szépen gondozott. A dolgozók már kb 6.00tól serénykedtek is, hogy mire a kemping, és a fürdő vendégei felkelnek minden szép legyen, és rendezetten fogadja őket.
A séta közben kitaláltam, hogy miként is fogom megoldani a reggelit. Bár nem messze tőlünk volt a konyhai részleg, de gondoltam villás reggelit készítek a férjemnek. Jó ötlet volt tálcát is bedobni az úti pakkba. Az autó csomagtartója tökéletes pultként funkcionált, a tálcán pedig szabadon garázdálkodhattam reggeli készítés címszóval.
Mivel 9.00-11.00 óra között lehetett a kempinget elhagyni, és kalkulálnunk kellett a ránk váró kilométerekkel, abban egyeztünk meg, hogy 9.00kor elindulunk a következő úticélunk – Hegykő – felé. A sátor felállítása gyorsan ment előző nap. Kérdés volt, hogy az elcsomagolás is ilyen egyszerű lesz-e. Szerencsére az volt. Így még arra is maradt időnk, hogy sétáljunk egyet reggel Lipóton. Ismét felkerestük a pékség látogatóközpontját.
Vásároltunk péksütiket, hogy magunkkal vigyünk egy falatot az előző napi élményekből. 9.00kor pedig elindultunk.
Vásároltunk péksütiket, hogy magunkkal vigyünk egy falatot az előző napi élményekből. 9.00kor pedig elindultunk.
Csorna környékén tartottunk egy technikai szünetet, mert úgy tűnt, hogy elég jó a benzin ára, valamint nem lett volna elég a környékbeli kirándulásokra már a benzinünk. (technikai megjegyzés: meglepően nagy az árkülönbség a benzinnél Győr-Moson-Sopron megyében, érdemes figyelni rá, mikor tankolunk)
Közeledett az ebédidő mire Hegykőre értünk. De sűrű programot terveztünk, így az „instant” péksütiket autókázás közben elfogyasztottuk.
A kempingbe való bejelentkezési adminisztráció után (itt nem lehetett előre fizetni, de Szép kártyát elfogadnak), körülnéztünk merre is válasszuk ki az éjszakai pihenőhelyet. Két része van a kempingnek. Egy régebbi, nagyobb, ám kissé zsúfolt terület a fürdőhöz közelebb, és egy újonnan megnyitott rész, ahol ugyan kevesebb a mosdó, konyha… de nagy füves, fás terület van, ami békésnek tűnt.
Így a második variációt választottuk. Ősfás, tágasan kijelölt sátorparcellák között válogathattunk. Alig néhány autó állt csak a területen. Miután kiválasztottuk, hogy melyik is a tuti, gyorsan felállítottuk a sátrat, és indultunk is tovább. Az első úti célunk Fertőrákos volt. A híres kőfejtőt és a helyi ásványkiállítást szerettük volna megtekinteni. Apróbbnál apróbb utakon haladtunk, mígnem a kőfejtőt könnyen megtaláltuk. Szépen kialakított látogatóközpont a település szélén. Lehet, hogy nem a legoptimálisabb napszakban érkeztünk – mert forró, júliusi nap volt, és közeledtünk a délhez -, de nagyon látványos volt a környezet, a kilátás, és a barlangmúzeum is.
Így a második variációt választottuk. Ősfás, tágasan kijelölt sátorparcellák között válogathattunk. Alig néhány autó állt csak a területen. Miután kiválasztottuk, hogy melyik is a tuti, gyorsan felállítottuk a sátrat, és indultunk is tovább. Az első úti célunk Fertőrákos volt. A híres kőfejtőt és a helyi ásványkiállítást szerettük volna megtekinteni. Apróbbnál apróbb utakon haladtunk, mígnem a kőfejtőt könnyen megtaláltuk. Szépen kialakított látogatóközpont a település szélén. Lehet, hogy nem a legoptimálisabb napszakban érkeztünk – mert forró, júliusi nap volt, és közeledtünk a délhez -, de nagyon látványos volt a környezet, a kilátás, és a barlangmúzeum is.
Először a kőfejtő oldalában kialakított ösvényeket jártuk be.
A hely történetét, élővilágát mutatta be az útvonal infótáblákkal. Utána pedig bevezetett a barlangmúzeumba. A hőmérséklet nagyon kellemes volt a kinti kánikulához képest.
A kiállítás pedig varázslatos volt. Ahogy sétáltunk le a barlang alján kialakított helységekbe, hang és fényhatások tették még hangulatosabbá az utunkat. Mindig is érdekelt a letűnt korok vízi élővilága. Itt nem panaszkodhattam. Volt ott minden. Őscápa, kishalak… és tengerrészlet makettjei, videói...
Miután mindent alaposan megnéztünk, visszatértünk a jelenkori vívmányok közé. A büfében elfogyasztottunk egy kellemes limonádét.
Majd indultunk tovább. Az ásványkiállítást végül nem néztük meg, hanem helyette inkább egy kis túrázós-jövős-menős célpontot választottunk, a fertőbozi Gloriett kilátót.
A hely történetét, élővilágát mutatta be az útvonal infótáblákkal. Utána pedig bevezetett a barlangmúzeumba. A hőmérséklet nagyon kellemes volt a kinti kánikulához képest.
A kiállítás pedig varázslatos volt. Ahogy sétáltunk le a barlang alján kialakított helységekbe, hang és fényhatások tették még hangulatosabbá az utunkat. Mindig is érdekelt a letűnt korok vízi élővilága. Itt nem panaszkodhattam. Volt ott minden. Őscápa, kishalak… és tengerrészlet makettjei, videói...
Miután mindent alaposan megnéztünk, visszatértünk a jelenkori vívmányok közé. A büfében elfogyasztottunk egy kellemes limonádét.
Majd indultunk tovább. Az ásványkiállítást végül nem néztük meg, hanem helyette inkább egy kis túrázós-jövős-menős célpontot választottunk, a fertőbozi Gloriett kilátót.
A kilátót nem találtuk meg. Elég fura volt a kitáblázás. Nem voltunk benne biztosak, hogy egyáltalán létezik a kilátó. Vagy hogy pontosan mit is kellene keresnünk. Mindig csak a jobbra és balra nyilakat láttuk, de semmi távolság nem volt jelezve. Amikor már meglehetősen sokat sétáltunk a szőlőskertek mellett, visszafordultunk.
A programot újratervezve, a hegykői strandot is kipróbáltuk. Iszonyatos hőség volt. Bármennyire is vonzott a fertődi kastély, de a víznek nagyobb csalogató ereje volt. Így a túra után átöltöztünk, és indultunk a strandra. Kellemes, kisebb méretű komplexum. Gyógyvize is van, pancsolós medencéje is, és pihentető, árnyékos frissítő medencéje is.
Este úgy döntöttünk, hogy nincs kedvünk egy étterem kedvéért kiöltözni - a kempinggel szemben épp állt egy-, és nagyon hívogató volt. Inkább a strand területén kialakított kockásabroszos helyek közül választottunk egyet. Nagyon jól sikerült a választás a Mariska büfével. Ízletes ételeket szolgáltak fel, el nem hanyagolható méretben, valamint étvágygerjesztőnek ajándék pálinkát.
Arra nem lehetett panaszunk, hogy éhesek maradtunk volna. Sőt… a vacsorához rendelt pohár tejet ajándékba kaptam.
Arra nem lehetett panaszunk, hogy éhesek maradtunk volna. Sőt… a vacsorához rendelt pohár tejet ajándékba kaptam.
Vacsora után - a nagy hőségben - másra már nem vágytunk, minthogy pihenjünk. Ez volt viszont a legnehezebben kivitelezhető tevékenység.
A kemping összetételét tekintve egy szavunk sem lehet. Általában német, és osztrák nyugdíjasok voltak. Így a csend abszolút biztosított volt. Ám Hegykő apró mérete miatt kapcsolt szolgáltatásként egy nagy adag szúnyogot is kaptunk. Ha becipzáraztuk a sátrat, akkor iszonyat meleg volt, ha pedig nem, akkor két perc alatt összpontosított szúnyogtámadás áldozatai lettünk. Így nem telt túl egyszerűen az éjszaka. De ezt leszámítva minden nagyon jól sikerült.
Megjegyzendő tény, hogy valamit ki kell találnunk a következő évekre a szúnyogok ellen.
Hegykőn reggel kellett intézni az adminisztrációt, amikor eljöttünk a kempinből. Egy szavunk sem lehet, mert minden gyorsan és gördülékenyen zajlott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése