Mielőtt belekezdenék az élménybeszámolóba, előrebocsátom, hogy nem vagyunk kempingező nagyfejedelmek. Kisiskolás koromból van némi tapasztalat, de ezt nem nevezném klasszikus sátorozásnak. Nyári tábor volt valahol Eger környékén egy osztálytársunk családjának kertjében. Felnőttként sem volt sokkal extrémebb a körülmény, mert egy főiskolás találkozón vettünk részt egy nyaraló udvarán sátort verve.
Az idei nyáron viszont a munkahelyi viszontagságos szabadságolás miatt számításba vettük a kempingezést.
Elsőre nagyon távolinak éreztem a gondolatot, de ahogy egyre több infót és programlehetőséget találtam, megtetszett.
A TERV:
- 1 nap 1 éjszaka Lipót
- 1 nap 1 éjszaka Hegykő és
- 1 nap 1 éjszaka Mesteri.
A programjainkat is leginkább a véletlenül kiválasztott táborhely hozta. Adva volt, hogy szabadságon kell lenni július második felében. Sajnos az idő rövidsége miatt nem nagyon találtunk olyan szállást, ami tetszett volna. Ezért is jött számításba a sátorozás. A legtöbb kempingben ugyanis nincs előzetes foglalási kényszer. Érkezel, kérdezel, és sátorhelyet választasz, ha van. Azért a biztonság kedvéért - mert teljesen nem tudok kibújni a biztonsági játékos bőrömből - pénteken végighívtam az úti céljaink recepcióit, mégis mire számítsunk.
A lipóti kemping volt a legbizonytalanabb - a Kenyér- és halfesztivál miatt -, bár a telítettségnek nyomát sem láttam, amikor már a helyszínen voltunk.
Így aztán nyugodt szívvel indultunk szombat reggel Lipótra. Mint ahogy mi is, mások is a Kenyér- és halfesztiválra érkeztek. Nagyjából 10.00 órakor már a kempingben (Lipót Termál- és élményfürdő, kemping) intéztük az adminisztrációt. Annak ellenére, hogy sokan voltak, dinamikusan lehetett ügyet intézni, és részletesen tájékoztattak a tudnivalókról. Mivel a programunkat nagyjából fixnek tekintettük, így a számlát előre rendeztük, hogy másnap reggel már ne töltsünk plusz időt ismételt sorban állással. Ez is pozitívum volt, hogy milyen rugalmasan álltak a dolgokhoz. A kemping meglehetősen nagy területen helyezkedik el. Így autóval jártuk be a legszimpatikusabb sátorhely megtalálása miatt. Végül a fürdő bejáratától nem messze, a konyha közelében választottunk egy helyet. A kötelező teendők után már csak egy vágyunk volt a nagy hőségben, hogy csobbanhassunk végre az egyik medencében.
A meteorológiai szolgálat szerint 35 fok volt az irányadó szombatra. Ezt szerintem simán elérte a hőmérő higanyszála - ha nem haladta meg -, így nagyon jó döntésnek bizonyult a kempinges-wellnesses kombó. A kemping díjakban a korlátlan wellnesshasználat is benne volt, így további jó pontokat szerzett az élményfürdő nálam. Nem volt az az érzése az embernek, hogy mindenért csak le akarnak húzni pénzügyileg. (sajnos volt már negatív tapasztalatunk előző években, ezért is inkább a nagyobb arányú körültekintés) A fürdőben a 35 fok is egészen kellemesnek tűnt. A fürdő északkeleti (lásd 8.) részén elhelyezkedő szauna egy aprócska szigeten áll. Nyugodtnak, és árnyékosnak tűnt a hely, így azt választottuk, és oda helyeztük a pihenőpontunkat.
Fákkal övezett, csendes környéknek bizonyult. A fürdőben nagy volt a látogatottság. Valószínűleg a nagy hőségen túl a fesztivál is vonzotta az embereket. A fürdőben amit lehetett kipróbáltunk. Van mélyebb medence, sekélyebb élményelemes, csúszdás medence, valamint egy felnőtt játszótér is (bár ezt az egyet kihagytuk). Nagyon tetszett, hogy az egyik élménymedence közvetlen összeköttetésben áll a bárral, így akár a vízben lubickolva is lehet koktélozni. A legnagyobb látványosság viszont talán a vízi rodeóbika volt.
Mókás volt, ahogy a kisebbek, és nagyobban próbálták legyűrni a bikát, de mindig a bika győzött végül.
Dél körül kezdett kicsit beborulni, és rövidebb ideig csepergett is az eső, de végül a nyári kánikula visszatért, és ismét hamisítatlan strandidő kerekedett.
Megkóstoltuk a ház ajánlatát a koktélbárban. Érdekes ízkombináció volt a rózsaszirup, lime és pezsgő.
Amikor már úgy éreztük, hogy eleget pancsikáltunk, ellátogattunk a fesztiválra. Bár a strand tőszomszédságában helyezkedett el, kanyargós utakon lehetett csak megközelíteni a helyszínt.
Nem titkolt szándékunk volt elmerülni a fesztiváli forgatagban. Azt hiszem, ezt maximálisan meg is tettük. Megnéztük a kézműves vásárt. Kóstoltunk különböző tésztákat, és a színpadi eseményeket is folyamatosan követtük.
Először a soproni ír stepp tánccsoport (Sham-rocking) előadását néztük meg, majd a Fourtissimo előadása következett.
Kellemes hangulat kerekedett. A legnagyobb népszerűsége mégis a párakapunak volt. A rekkenő hőségben ott volt a legkellemesebb az idő. Kicsik és nagyok együtt hűsöltek. A színpadi programelemek között a műsorvezető folyamatosan közérdekű információkat közölt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a pékség látogatóközpontjában betekintést lehet nyerni a különböző folyamatokba, mert egy üvegfal választja csak el a kávézót az üzemtől. Nekünk se kellett több!
Fákkal övezett, csendes környéknek bizonyult. A fürdőben nagy volt a látogatottság. Valószínűleg a nagy hőségen túl a fesztivál is vonzotta az embereket. A fürdőben amit lehetett kipróbáltunk. Van mélyebb medence, sekélyebb élményelemes, csúszdás medence, valamint egy felnőtt játszótér is (bár ezt az egyet kihagytuk). Nagyon tetszett, hogy az egyik élménymedence közvetlen összeköttetésben áll a bárral, így akár a vízben lubickolva is lehet koktélozni. A legnagyobb látványosság viszont talán a vízi rodeóbika volt.
Mókás volt, ahogy a kisebbek, és nagyobban próbálták legyűrni a bikát, de mindig a bika győzött végül.
Dél körül kezdett kicsit beborulni, és rövidebb ideig csepergett is az eső, de végül a nyári kánikula visszatért, és ismét hamisítatlan strandidő kerekedett.
Megkóstoltuk a ház ajánlatát a koktélbárban. Érdekes ízkombináció volt a rózsaszirup, lime és pezsgő.
Amikor már úgy éreztük, hogy eleget pancsikáltunk, ellátogattunk a fesztiválra. Bár a strand tőszomszédságában helyezkedett el, kanyargós utakon lehetett csak megközelíteni a helyszínt.
Nem titkolt szándékunk volt elmerülni a fesztiváli forgatagban. Azt hiszem, ezt maximálisan meg is tettük. Megnéztük a kézműves vásárt. Kóstoltunk különböző tésztákat, és a színpadi eseményeket is folyamatosan követtük.
Először a soproni ír stepp tánccsoport (Sham-rocking) előadását néztük meg, majd a Fourtissimo előadása következett.
Kellemes hangulat kerekedett. A legnagyobb népszerűsége mégis a párakapunak volt. A rekkenő hőségben ott volt a legkellemesebb az idő. Kicsik és nagyok együtt hűsöltek. A színpadi programelemek között a műsorvezető folyamatosan közérdekű információkat közölt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a pékség látogatóközpontjában betekintést lehet nyerni a különböző folyamatokba, mert egy üvegfal választja csak el a kávézót az üzemtől. Nekünk se kellett több!
Mivel roppant kíváncsi természetünk van, így azon nyomban indultunk is a látogatóközpontba. Igazán kellemes hely. Választottunk magunknak hűsítőt, és következett a bevezetés a péktudományokba. Órákig tudtuk volna nézegetni, hogy miként is kerekedik egy kelt tésztából aranybarna buci a gyúráson, kelesztésen, formázáson át.
Egyre inkább esteledett, és a sátrunk még nem volt felállítva, így visszasétáltunk a kempingbe, és letudtuk az idei első sátorállításunkat. Vacsora közben azon tanakodtunk, hogy menjünk-e még vissza a fesztivál forgatagába, de a sok esemény, és a fáradtságunk hatására úgy döntöttünk, hogy inkább ücsörgős estét tartunk. (a konzerves, előretervezős étkezések előhozták a régi emlékeket, amikor osztálykiránduláson/táborban falatoztunk így, nagyon jó volt emlékezni)
Az éjszaka elég meleg volt, és mint kiderült a sátrunk túl jól szigetel, így nem volt olyan könnyű aludni a nagy hőségben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése