2015. február 23., hétfő

2015# Karneválok Riviérája (2. nap) Napsütéses Riviéra


A második napon megteendő nagy távolság, és a késői érkezésünk miatt kelni 600kor, reggelizni már 630kor kellett. 




Meglepően bő volt a büféreggeli, amiben a szokásos felvágott, péksütemény, lekvár kombináción kívül, sütemény és rántotta… is volt. (több csoport feltorlódásának elkerülése) Azt gondoltam, hogy déli irány felé közeledve a zöldségeknek intenzívebb íze lesz, de úgy tűnik tévedtem. Egyenlőre itt is erőtlen a paradicsom.


A hotelből 740kor indultunk tovább, 8 °C volt, kellemes napsütéses reggelünk volt.

Az idegenvezető ismertette a környék történetét, amíg utaztunk. (Pl. érdekesség, hogy ő Napoleon halálának a napján született: május 5-én, csak nem 1821-ben)

Piacenza környékén tartottunk pihenőt 940-1000 között. Az idegenvezető is többször javasolta, hogy kóstoljuk meg a helyi ízeket, így vásároltunk ebédre egy capri szendvicset (sonka, sajt, lollo saláta, és capribogyó öntet) nekem, és egy apollo szendvicset a férjemnek.



Az idegenvezető tovább folytatta a környék és a nyelv ismertetését. Hotel De Ville: városháza, Vieux port: öreg kikötő, Péche: halászhajó, Marché: piac (mindenes), Halles: fedett piac (zöldség, gyümölcs), Croisette: keresztecske, sétány

Elértük a Ligur tengert, a genovai kikötőnél 1115-kor, ahol már 15 °C volt.

A következő pihenő már szinte a célvonalat súrolta. Egy gyors ebéd, és végre megérkeztünk San Remoba 1330-kor. Az idő, a levegő illata és nem utolsó sorban a látvány is valami fantasztikus volt.


Sétát tettünk a parti sétányon (18 °C volt, még kabát se kellett). Megnéztük a Primavera szobrot, láttunk ortodox templomot, amit a városba költöző sok orosz származású ember igénye kapcsán építettek, támogatásukkal. 



Továbbsétáltunk a kaszinó felé, az utunkat szegélyezte a narancsfás sétány. Ezidőtájt már vannak gyümölcsök a fákon (narancs, citrom, klementin...), de még nem értek be. 


Majd megnéztük a színházat, kóstoltunk igazi olasz fagyit (gelato anciento: mango&fragola), sétáltunk a belvárosban. 


Tipikus olasz városi jelenség, hogy az ablakokban szárítják a frissen mosott ruhákat. Leginkább a lakás ablakai közé kifeszített szárítókon. 



San Remo alapos felfedezése után továbbindultunk, hogy végre Cannes talaját koptathassuk mi is. 1630kor végre megérkeztünk Cannesba. A Golden Tulip Hotel de Paris**** 134-es szobájának elfoglalása (ami nem volt egyszerű a szálloda liftjének, és közlekedőjének aprócska mérete miatt) után 1730-1930 között sétát tettünk Cannesban. 


A Croisetten haladtunk végig, átsétáltunk a Grand Hotel kertjén, majd tovább a Carlton, és a többi nagy szálloda felé. A Canne-i tengerpart homokos, bár eredetileg sziklás volt. A turistáknak való kedvezés miatt cserélték a partot homokosra, melyet nagy odafigyeléssel minden tavasszal megtisztítanak. 





Megnéztük a felújított Fesztivál Palotát a kézlenyomatokkal (Törőcsik Mari kézlenyomata nincs a sétányon, mert akkor még nem készítettek ilyen emlékeket, amikor őt díjazták. Viszont Jean Claud Van Damme kezéről készült lenyomat. Épp az ő kezénél állok a képen). 




Majd megnéztük a helyi jellegzetességeket, szűk utcákat, tereket, ahol pl. a petanquet játsszák a helyiek. A petanque egy francia eredetű golyójáték. Egy kis méretű és 6 nagy méretű golyóval játsszák. A golyók eredetileg fémből készültek, és homokkal voltak töltve. A fémgolyók könnyebb megkülönböztetésére mindenkinek saját mintázat van karcolva a golyóiba.







A Bella Storiaban volt a vacsoránk (minden este, amikor Cannesban voltunk). Az első este kíváncsian vártam, hogy milyen francia ízt kóstolhatok meg. Hát... túlzásba nem vitték a kontinentális ételek elhagyását. Az első estén zöldségkrém leves, rántott csirke (kissé odakozmált)&párolt babbal, csokis tartlette volt a menü. 5/4 



Estére kellemesen elfáradtunk, az ücsörgős, borozgatós vacsora kellemes hangulatban telt. Itt még nem sejtettük, hogy a fokhagymás levesbetét mindennapos barátunkká válik majd. Amúgy az íze kellemes volt, csak kissé erőteljes volt az illatanyag, amit magából kibocsátott. Így szerintem elnyomta a levesek igazi ízét, illatát.
Összességében egy kellemes napon vagyunk túl. Bár még csak most jön majd a java, de Franciaország mindig a szívem csücske marad. Bár a párizsi nyüzsgés, és szépségek semmivel sem összehasonlíthatóak, de itt is jó lesz nekünk! A tenger és a hullámok morajlása nagyon jól ki tud kapcsolni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése