A második napon megteendő nagy távolság, és a
késői érkezésünk miatt kelni 600kor, reggelizni már 630kor
kellett.
Meglepően bő volt a büféreggeli, amiben a szokásos felvágott,
péksütemény, lekvár kombináción kívül, sütemény és rántotta… is volt. (több
csoport feltorlódásának elkerülése) Azt gondoltam, hogy déli irány felé közeledve a zöldségeknek intenzívebb íze lesz, de úgy tűnik tévedtem. Egyenlőre itt is erőtlen a paradicsom.
A hotelből 740kor indultunk
tovább, 8 °C volt, kellemes napsütéses reggelünk volt.
Az idegenvezető ismertette a környék
történetét, amíg utaztunk. (Pl. érdekesség, hogy ő Napoleon halálának a napján született: május
5-én, csak nem 1821-ben)
Piacenza környékén tartottunk pihenőt 940-1000
között. Az idegenvezető is többször javasolta, hogy kóstoljuk meg a helyi
ízeket, így vásároltunk ebédre egy capri szendvicset (sonka, sajt, lollo
saláta, és capribogyó öntet) nekem, és egy apollo szendvicset a férjemnek.
Az idegenvezető tovább folytatta a környék és a
nyelv ismertetését. Hotel De Ville: városháza, Vieux port: öreg kikötő, Péche:
halászhajó, Marché: piac (mindenes), Halles: fedett piac (zöldség, gyümölcs),
Croisette: keresztecske, sétány
Elértük a Ligur tengert, a genovai kikötőnél 1115-kor,
ahol már 15 °C volt.
A következő pihenő már szinte a célvonalat súrolta. Egy gyors ebéd, és végre megérkeztünk San Remoba 1330-kor. Az idő, a levegő illata és nem utolsó sorban a látvány is valami fantasztikus volt.
Sétát tettünk a parti sétányon (18 °C volt, még kabát se kellett). Megnéztük a
Primavera szobrot, láttunk ortodox templomot, amit a városba költöző sok orosz
származású ember igénye kapcsán építettek, támogatásukkal.
Továbbsétáltunk a
kaszinó felé, az utunkat szegélyezte a narancsfás sétány. Ezidőtájt már vannak
gyümölcsök a fákon (narancs, citrom, klementin...), de még nem értek be.
Majd
megnéztük a színházat, kóstoltunk igazi olasz fagyit (gelato anciento:
mango&fragola), sétáltunk a belvárosban.
Tipikus olasz városi jelenség,
hogy az ablakokban szárítják a frissen mosott ruhákat. Leginkább a lakás
ablakai közé kifeszített szárítókon.
San Remo alapos felfedezése után továbbindultunk, hogy végre Cannes talaját koptathassuk mi is. 1630kor végre megérkeztünk Cannesba.
A Golden Tulip Hotel de Paris**** 134-es szobájának elfoglalása (ami nem volt
egyszerű a szálloda liftjének, és közlekedőjének aprócska mérete miatt) után 1730-1930
között sétát tettünk Cannesban.
A Croisetten haladtunk végig, átsétáltunk a
Grand Hotel kertjén, majd tovább a Carlton, és a többi nagy szálloda felé. A
Canne-i tengerpart homokos, bár eredetileg sziklás volt. A turistáknak való
kedvezés miatt cserélték a partot homokosra, melyet nagy odafigyeléssel minden
tavasszal megtisztítanak.
Megnéztük a felújított Fesztivál Palotát a kézlenyomatokkal
(Törőcsik Mari kézlenyomata nincs a sétányon, mert akkor még nem készítettek
ilyen emlékeket, amikor őt díjazták. Viszont Jean Claud Van Damme kezéről készült lenyomat. Épp az ő kezénél állok a képen).
Majd megnéztük a helyi jellegzetességeket, szűk utcákat,
tereket, ahol pl. a petanquet játsszák a helyiek. A petanque egy francia
eredetű golyójáték. Egy kis méretű és 6 nagy méretű golyóval játsszák. A golyók
eredetileg fémből készültek, és homokkal voltak töltve. A fémgolyók
könnyebb megkülönböztetésére mindenkinek saját mintázat van karcolva a
golyóiba.
A Bella Storiaban volt a vacsoránk (minden
este, amikor Cannesban voltunk). Az első este kíváncsian vártam, hogy milyen francia ízt kóstolhatok meg. Hát... túlzásba nem vitték a kontinentális ételek elhagyását. Az első estén zöldségkrém leves, rántott
csirke (kissé odakozmált)&párolt babbal, csokis tartlette volt a menü. 5/4
Estére
kellemesen elfáradtunk, az ücsörgős, borozgatós vacsora kellemes hangulatban telt. Itt még nem sejtettük, hogy a fokhagymás levesbetét mindennapos barátunkká válik majd. Amúgy az íze kellemes volt, csak kissé erőteljes volt az illatanyag, amit magából kibocsátott. Így szerintem elnyomta a levesek igazi ízét, illatát.
Összességében egy kellemes napon vagyunk túl. Bár még csak most jön majd a java, de Franciaország mindig a szívem csücske marad. Bár a párizsi nyüzsgés, és szépségek semmivel sem összehasonlíthatóak, de itt is jó lesz nekünk! A tenger és a hullámok morajlása nagyon jól ki tud kapcsolni.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése