A mai napi program fakultatív volt. Bár nem gondolom, hogy bárki kihagyta volna Saint-Tropezt, ha már azért jöttünk, hogy sok mindent lássunk-halljunk.
Reggeli után 930kor indultunk
Saint-Tropezbe. Az utazás közben elmesélte az idegenvezető, hogy miként kapta
nevét Saint-Trope. (Egy Torp nevű férfi volt Néró intendánsa. Mivel felvette a
kereszténységet, és ez kitudódott, kivégezték. Egy csónakba dobták egy kutyával
és egy kakassal. Egy halászfaluban élő asszony álmot látott a halott
intendánssal kapcsolatosan, ezt elmondta a falubeli halászoknak, akik meg is
találták a holttestet, ami partra sodródott. Innéttől lett a település
védőszentje St Torp, a település neve pedig Saint-Tropez, de a franciák
ejtésében csak Szent Trop’)
Első úticélunk Port Grimaud volt. Megérkeztünk
1100kor. Mire odaértünk az eső már szakadt, így a települést a
csatornákon hajózva néztük meg. Port Grimaud-t Franciaország Velencéjének is
szokták nevezni, mert ugyanúgy vízre épült (víziváros), és sok laguna található
itt.
1200kor tovább indultunk, és kb fél óra múlva már meg is érkeztünk Saint-Tropezbe.
1200kor tovább indultunk, és kb fél óra múlva már meg is érkeztünk Saint-Tropezbe.
A városban (1230-1530) megnéztük
a belső kikötőt, óvárost, (a lebontásra váró, múzeummá alakítandó) csendőr kaszárnyát.
Voltuk Brigitte Bardot kedvenc cukrászdájában, és megkóstoltuk a híres tarte tropeziennet, és a cukrászda más ízkölteményeit is. A tarte tropezienne története: Mika – egy helyi cukrász – Bridget Bardotnak szeretett volna kedveskedni, és elkészítette lengyel nagymamája egyik receptjét. Bridget Bardotnak annyira megtetszett a sütemény, hogy kérte a cukrászt, vegye fel az állandó kínálatába. De a süteménynek nem volt neve. Így Bridget Bardot adta neki a tarte tropezienne nevet.
A cukrászda után felmentünk (1400-1530) a citadellára, és megnéztük a tengerészeti interaktív kiállítást.
A citadella egy magas fallal körülvett erődítmény. A lényege nem is a védelem, hanem inkább az elrettentés volt az ellenség számára. Minél nagyobbnak tűnt, annál inkább megakadályozta a Saint-Tropezbe való betörési szándékot. A citadellában található kiállítás nagyon érdekes volt. Több korból láthattunk ízelítőt a hajós életről. Eredeti képeslapok, berendezési tárgyak kabinból, hajókról…
A visszafele vezető úton nem az autópályán utaztunk, hanem a tengerparti települések mentén. Több helyen is jól látszott az egyik helyi jellegzetesség, a porfir kőzet.
Voltuk Brigitte Bardot kedvenc cukrászdájában, és megkóstoltuk a híres tarte tropeziennet, és a cukrászda más ízkölteményeit is. A tarte tropezienne története: Mika – egy helyi cukrász – Bridget Bardotnak szeretett volna kedveskedni, és elkészítette lengyel nagymamája egyik receptjét. Bridget Bardotnak annyira megtetszett a sütemény, hogy kérte a cukrászt, vegye fel az állandó kínálatába. De a süteménynek nem volt neve. Így Bridget Bardot adta neki a tarte tropezienne nevet.
A cukrászda után felmentünk (1400-1530) a citadellára, és megnéztük a tengerészeti interaktív kiállítást.
A citadella egy magas fallal körülvett erődítmény. A lényege nem is a védelem, hanem inkább az elrettentés volt az ellenség számára. Minél nagyobbnak tűnt, annál inkább megakadályozta a Saint-Tropezbe való betörési szándékot. A citadellában található kiállítás nagyon érdekes volt. Több korból láthattunk ízelítőt a hajós életről. Eredeti képeslapok, berendezési tárgyak kabinból, hajókról…
A visszafele vezető úton nem az autópályán utaztunk, hanem a tengerparti települések mentén. Több helyen is jól látszott az egyik helyi jellegzetesség, a porfir kőzet.
1900-2100ig a Bella
Storiaban vacsoráztunk. A menü: répakrém leves, kacsacomb sütve burgonyával,
almatorta. 5/2
Visszatérve a szállodába az utolsó francia este apropóján még pezsgőztünk, koccintottunk a hosszú, közös életünkre.
Visszatérve a szállodába az utolsó francia este apropóján még pezsgőztünk, koccintottunk a hosszú, közös életünkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése