Eltöltöttük az első éjszakánkat a Hotel de Parisban. És kíváncsian vártuk a mai napi történéseket.
A Hotel Parisban való ébredés kissé fagyos volt. Valahogy a franciáknak más az ingerküszöbe - de lehet, hogy mi vagyunk fázósak -, és kevésbé fáznak februárban egy nyári takaróval való alvás során. Bár ezt lehet orvosolni szerencsére.
A reggeli szokásos büféreggeli volt. Az étkező szép, ám
meglehetősen aprócska a szálloda méreteihez képest. A személyzetnek bőven adtunk feladatot a reggelinél.
A nap első programeleme a parfümgyártás
fellegvárának, Grassenak a meglátogatása volt. A Fragonard üzemet néztük meg
alaposan 900-1130, hogyan is készül, parfüm, szappan…
A helyi idegenvezető elmesélte részletesen, hogy milyen eljárással készítik a parfümöket. Az egyik eljárás hasonlít a pálinkakészítéshez, lepárlással nyerik ki az alapanyagból (többségében virág) az illatesszenciát.
Az üzemben megmaradt a családias jelleg, mert nem minden munkafolyamatot készítenek gépek. A parfümök palackozását, csomagolását egyedileg ellenőrzik, hogy ne készüljön hibás darab. A parfümöket nagy gondossággal, üveg fiolák helyett aluminium palackba töltik, amivel elkerülhető a parfüm idő előtti megromlása. A gyárban a parfümöt a palackozás előtt nagyméretű saválló edényben tárolják.
A parfümök mellett további illatos dolgokat is készítenek. Jelenleg a húsvétra készülve, tojás alakú szappanok gyártását is megnézhettük. A gyártás sorás szappanrudakból, kézi hidegsajtolóval készítik a szappanokat. A feleslegként visszamaradó szappantörmeléket összegyűjtik, és újra felhasználják olvasztás után.
Jártunk az Orr „irodájánál”. Egy parfümgyár legfontosabb munkatársa az Orr. Ő az, aki elkészíti a parfümöket. Tudnia kell, hogy milyen összetételű alapanyagokból, mennyit kevert egy adott illathoz. A munka nagyon nehéz, mivel az orrunk az egyik legfáradékonyabb szervünk. Napi 2 óránál többet nem is lehet ezt a munkát végezni. Sőt! Egyes pletykák szerint az ilyen munkakört betöltő emberek többet keresnek még a francia Köztársasági elnöknél is.
A helyi idegenvezető elmesélte részletesen, hogy milyen eljárással készítik a parfümöket. Az egyik eljárás hasonlít a pálinkakészítéshez, lepárlással nyerik ki az alapanyagból (többségében virág) az illatesszenciát.
Az üzemben megmaradt a családias jelleg, mert nem minden munkafolyamatot készítenek gépek. A parfümök palackozását, csomagolását egyedileg ellenőrzik, hogy ne készüljön hibás darab. A parfümöket nagy gondossággal, üveg fiolák helyett aluminium palackba töltik, amivel elkerülhető a parfüm idő előtti megromlása. A gyárban a parfümöt a palackozás előtt nagyméretű saválló edényben tárolják.
A parfümök mellett további illatos dolgokat is készítenek. Jelenleg a húsvétra készülve, tojás alakú szappanok gyártását is megnézhettük. A gyártás sorás szappanrudakból, kézi hidegsajtolóval készítik a szappanokat. A feleslegként visszamaradó szappantörmeléket összegyűjtik, és újra felhasználják olvasztás után.
Jártunk az Orr „irodájánál”. Egy parfümgyár legfontosabb munkatársa az Orr. Ő az, aki elkészíti a parfümöket. Tudnia kell, hogy milyen összetételű alapanyagokból, mennyit kevert egy adott illathoz. A munka nagyon nehéz, mivel az orrunk az egyik legfáradékonyabb szervünk. Napi 2 óránál többet nem is lehet ezt a munkát végezni. Sőt! Egyes pletykák szerint az ilyen munkakört betöltő emberek többet keresnek még a francia Köztársasági elnöknél is.
Miután magunkban szívtuk a hely varázsát, kiválasztottuk a leginkább tetsző illatot (Étoile és Eau De Hongrie), St. Paul de Vence megtekintése következett
(1215-1430). A hegy tetején levő, fallal körülvett
település sajátos, skanzen jellegű. A települést újranépesítették, így
kézművesek, és különlegességeket árusító üzletek vannak a szűk utcákban. Útunk
a La Colombe d’Or étterem mellett vezetett a település bejáratához.
Az étterem különlegessége, hogy 3-4 hónappal a vacsora időpontja előtt kell asztalt foglalni, mert a hely nagyon felkapott. Még maga II. Albert is szívesen jár oda. Az étterem igazi vonzerejét az adja, hogy a tulajdonos rajongott a művészetekért. Így az akkoriban még híressé nem vált művészektől a vendéglátás fejében elfogadott alkotásokat. Ezért lehetséges az, hogy ma páratlan értékű, Chagall, Picasso, Miro… gyűjteményük van. St. Paul de Vence egyetlen szállodája is a hegyen található. A szálloda 5*os. Itt is megtalálható a rusztikus vonal. Az épület a középkori jegyeket őrzi magán kívülről-belülről. Nagyon ügyelnek arra, hogy az 5* továbbra is megmaradjon. Kiváló minőségben található meg itt minden. Helyi termelők alapanyagai, finomabbnál finomabb ételek, és maximális vendégszeretet.
A település temetőjében nyugszik Marc Chagall, akinek a sírját megnéztük.
Az idő szép volt, de a hegytetőn kissé szeles (a Mistral miatt). Meseszerű egész St. Paul de Vence. Mintha tényleg megállt volna ott az idő. Nagyon jól indult a napunk. Először egy illatos, majd egy csodaszép hellyel ismerkedhettünk meg.
Az étterem különlegessége, hogy 3-4 hónappal a vacsora időpontja előtt kell asztalt foglalni, mert a hely nagyon felkapott. Még maga II. Albert is szívesen jár oda. Az étterem igazi vonzerejét az adja, hogy a tulajdonos rajongott a művészetekért. Így az akkoriban még híressé nem vált művészektől a vendéglátás fejében elfogadott alkotásokat. Ezért lehetséges az, hogy ma páratlan értékű, Chagall, Picasso, Miro… gyűjteményük van. St. Paul de Vence egyetlen szállodája is a hegyen található. A szálloda 5*os. Itt is megtalálható a rusztikus vonal. Az épület a középkori jegyeket őrzi magán kívülről-belülről. Nagyon ügyelnek arra, hogy az 5* továbbra is megmaradjon. Kiváló minőségben található meg itt minden. Helyi termelők alapanyagai, finomabbnál finomabb ételek, és maximális vendégszeretet.
A település temetőjében nyugszik Marc Chagall, akinek a sírját megnéztük.
Az idő szép volt, de a hegytetőn kissé szeles (a Mistral miatt). Meseszerű egész St. Paul de Vence. Mintha tényleg megállt volna ott az idő. Nagyon jól indult a napunk. Először egy illatos, majd egy csodaszép hellyel ismerkedhettünk meg.
A Cannesba való visszaérkezés után szabadprogram
következett 1530-1830 között. Az idegenvezető ajánlotta,
hogy a Casino Supermaché vagy az U Expressmarchét próbáljuk ki, ha helyi
termékeket, ízeket szeretnénk kóstolni. Mi a Casinot választottuk. Sonka,
gyümölcslé, macaron, bagett… is került a kosarunkba. Az esti program miatt nem
volt közös vacsora az étteremben, de egy cseppet sem bántuk. Nem csak a helyi vendéglátás, hanem a helyi termelők kínálatát is megkóstolhattuk így. A nizzai esti programra indulás előtt még a
hotel bárjában elfogyasztottuk a welcome drinket.
Majd 1900kor elindultunk Nizzaba. Először városnézést tartottunk közösen.
Majd következett a szabad program. Először felültünk az óriáskerékre, majd elvegyültünk a konfettis, szerpentines felvonuláson (Fények Fesztiválja).
A zene volt a nizzai karnevál fő témája. A figurák is zenei motívumokat tükröztek, valamelyik kinézetében, valamelyik pedig inkább hangzásában kapcsolódott a témához. Nagyon jó hangulatot teremtettek az óriás figurákkal, kocsikkal, lufikkal. 2300 órakor értünk vissza a szállodába élményekkel gazdagodva.
Majd 1900kor elindultunk Nizzaba. Először városnézést tartottunk közösen.
Majd következett a szabad program. Először felültünk az óriáskerékre, majd elvegyültünk a konfettis, szerpentines felvonuláson (Fények Fesztiválja).
A zene volt a nizzai karnevál fő témája. A figurák is zenei motívumokat tükröztek, valamelyik kinézetében, valamelyik pedig inkább hangzásában kapcsolódott a témához. Nagyon jó hangulatot teremtettek az óriás figurákkal, kocsikkal, lufikkal. 2300 órakor értünk vissza a szállodába élményekkel gazdagodva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése